Librarius

Gyilkosság, erőszak, tüntetés, fosztogatások. De mi is történik valójában Egyiptomban? Egy egyiptomi műfordító barátunkat kértük arra, hogy közölhessük a napokban írt levélét, amiben belülről nézve láthatjuk az eseményeket. A nevét kérésére nem közöljük. Fél, mert kiszolgáltatott, kisgyermeke van. A levele szívszorító, helyszíni tudósítás a forradalmak és a hatalmi erőszak természetéről.

Jól vagyok, hála Istennek, a családban is mindenki jól van... De nagyon fájdalmas és szívszorító a helyzet Egyiptomban. Valamennyit csillapodott, de még mindig nem ért véget.

Na, kicsit mesélek neked az eseményekről. Január 25-én kezdődtek a tüntetések, amelyek később forradalommá váltak. Egyetlen igényük volt, hogy a korrupt belügyminiszter lemondjon, és menjen a hatalomból. Mert nagyon gazember volt, zsarnoksággal rendelkezett a nép fölött. De ő a rendőrséget használta, hogy elfojtsa a tüntetést. Öt fiatalt öltek meg, és sokan megsérültek.

Aztán még egyszer kivonultak az emberek a pénteki közös ima után, minden mecsetből összeszaladtak a legnagyobb terekre. De haragvósabbak voltak, mint az első napon. A haragpénteknek nevezték. Nagyobb lett az igényük, az egész kormány buktatása, még az öreg elnököt is el akarták zavarni, aki 30 éve uralkodott az országon. Korrupció miatt, munkanélküliség miatt, Amerika iránt és Izrael iránt lévő ügynökség miatt, szegénység miatt.

De az elfojtás borzalmasabb volt, mint a kezdetekben, lőfegyvert is használták a rendőrök a tüntetők ellen, rengeteg fiatal meghalt, és a végén a tüntetők is az erőt kezdték használni. Fölégettek minden rendőrőrsöt, minden rendőrségi kocsit, és estefelé minden rendőr elmenekült. Sehol nem maradt rendőr, még a börtönöknél dolgozó rendőrök is eltűntek, ennek következtében minden rab kiszabadult, és a rendőrség hiányában, amelynek még mindig homályos az oka, lehet hogy rendőrségi parancsok alapján, vagy valaki fizetett neki, nem tudjuk pontosan, hogy ki szőtte az összeesküvést, de ettől kezdve az egész országban fegyveres rabok, és mindenféle szedett-vedett ember fegyverrel, kocsival körbement az utcákban, kifosztották az autókat, az üzleteket, a házakat, megöltek az embereket, mindenféle ijesztő dolgot követték el az ártatlanok ellen. Jaj, nagyon nehéz időszak volt, nagyon féltünk, napokig álltak a férfiak a házuk előtt, késsel vagy bottal, hogy megvédik a családjukat és a tulajdonukat, és így maradtak ébren reggelig.

Bővebben

Maga tud itt olvasni? – kérdezi a plébános a kettős körforgalomnál. Talán a zötykölődésre, vagy a gyér fényre gondol. Leül mellém a buszon, beszélgetni fogunk. – Mikszáthot olvas? Klasszikus magyar irodalom. Szép. Ismeri a Különös házasságot?

- Igen, nagyon tetszik.

- Mindjárt gondoltam – mondja. Mosolyog, nagy levegőt vesz, és már emeli is a csákányt.

Bővebben Bakos András írása egy könyvről, melyben a kis Kossuth a főszereplő

A híradót néztük, apám meg én. Anyám a konyhában tett-vett, az öcsém a Lego-kockákat igyekezett fölismerhető alakzattá rendezni. Április vége volt, hétfő este, a Magyar Televízióban szünnap, a vajdasági adás képei peregtek a képernyőn. Sok-sok ismeretlen és fura információ. Egy másik világ üzenete. Nem is nagyon figyeltem oda, egy történelmi regényt olvasgattam a fotelban elfeküdve, amikor apám egyszer csak azt morogta:

– Hát ez nem jó.

Bővebben: Benedek Szabolcs írása Csernobilról 

Kormos Anett, a stand up comedy első női magyar fenegyereke a Librariuson bemutatja, hogy legalább olyan jó a sit down comedy-ben is, vagy mondjuk így: novellaírásban. Az elkövetkezendő hónapokban keddenként közöljük a novelláit, amelyeket, legnagyobb meglepetésünkre, először nálunk publikál úgynevezett irodalmi közegben.

Apám nem nagyon szereti a fegyvereket.

De szereti a természetet és szereti Fekete István írásait. Főleg a vadásztörténeteit. Már pedig aki Feketét olvas, annak szinte kötelessége néha fegyvert venni a kezébe.

Aztán letenni.

Hát ezért volt nálunk otthon, a könyvtár-szobának nevezett kis háló ajtaja mögé jól eldugva egy légpuska. Természetesen tisztes távolságban a bele illő lőszerektől.

Ezt a gyönge jószágot azt hiszem, tényleg csak azért tartotta apám, hogy kifejezze a természethez való kötődését.

Hogy néha a kezébe vehesse, megtisztogathassa, nézegethesse, és sétálhasson vele egy-két kört az udvaron.

Hogy megmutassa a környék vadjainak (cinkéknek, verebeknek, tücsköknek), ki itt az úr.

Hogy aztán elmondhassa, milyen állatokat látott, és hogy csak azért nem ejtett el ezek közül egyet sem, mert mind túl könnyű prédának bizonyult.

Apám ragaszkodott az esélyek egyenlőségéhez.

Tovább

Réka a város legexkluzívabb fitnesztermébe járt edzeni. Kényelmesem elnyújtózott abaldachinos fekpadon, kezébe vette a súlyos drágakövekkel kirakott kézisúlyzót, és nekiállt, hogy tökéletesre faragja formáit.Szeretett itt testépíteni,nem volt kitéve a sok izomagyú és -testű fürkésző tekintetének, ráadásul potpuri helyett friss virágokat használtak légfrissítőnek

Bővebben

Szabadságra készülve magamhoz vettem Peter Mayle könyvét, gondoltam, nem árt egy könnyed és szórakoztató regény a hosszú úton. Ha lenne ilyen kategória, azt mondanám: gasztro krimi, avagy a stílusos élet bonyodalmas bulvárja. Izgalmas, kalandos, könnyed. Így elsőre.

Nem elsőre akár útikönyv is lehetne Provance és Monaco környékéről, egyúttal az ott élő emberek hétköznapjai is belátható közelségbe kerülnek. Az már más kérdés, hogy az itthoni árakhoz szokott pénztárcánk száját mekkorára kellene nyitni, hogy kipróbálhassuk az éttermek, szállodák szolgáltatásait, és a kedvelt luxuscikkeket. De a főszereplő bőrébe bújva kedvünkre sóvároghatunk. Mr.Bennett egy kiváló külsejű és jellemű úriember, aki bár születésére nézve angol, évek óta a napsütötte Provance-ban él. Azt hiszem, az indokait a napi három műszakból hazatérve meg lehet érteni.

Bővebben

A 83. Oscar-díj átadását 2011. február 27-én, a hónap utolsó vasárnapján fogják megrendezni. A házigazda James Franco és Anne Hathaway lesz. A Sme internetes portáljának 2010. szeptember 17-ei híre szerint Szlovákia a legjobb idegen nyelvű filmek kategóriájában Jaroslav Vojtek Határ (Hranica) című filmjét Oscar-díjra jelölte.

Bővebben:

Hogyan képes feldolgozni egy író, mikor egy nap váratlanul kiderül számára, hogy azok az emberek, akik eddig közel álltak hozzá, arra kényszerítette a múlt rendszer, hogy jelentéseket írjanak róla? Egyáltalán hogyan olvassa az író a róla készült följegyzéseket? Többek között ezekről is beszélgettünk Györe Balázzsal.

A most készülő új könyvedről sokat elárul a címe: Barátaim, akik besúgóim is voltak. A cím persze arról nem beszél, hogy mindezt hogyan éled meg? Hogyan tudod kezelni ezt a traumatikusnak tűnő anyagot?

Amikor sok-sok évvel ezelőtt  Andor Csaba barátom felhívott, hogy beszélni szeretne velem és a kávéházban, ahova beültünk, könnyes szemmel kezdett mondandójába, először arra gyanakodtam, hogy súlyos beteg, majd arra, hogy megcsalta a felesége (ez lenne az én híres írói fantáziám?), de az a változat meg sem fordult a fejemben, hogy a '70-es években jelentéseket írt rólam. Az ember a barátaiért tűzbe teszi a kezét. Még mindig ott ülök abban a kávéházban, hallgatom a barátomat, aki felfedte magát (talán a felesége és a lánya után én voltam a harmadik, akinek elmondta - nem akarta, hogy esetleg az újságból tudjuk meg). Nem tudom, mit érzek, mert az ilyenfajta érzés (érzet?) még születőben van, korábbi életemben nem ismertem, nincs neve, szörnyűségesen összetett valami, talán sohasem fogom megtudni, micsoda, sohasem fogom tudni jól (rendesen, érthetően stb.) megfogalmazni (természetesen meg kell próbálni).

További részletek