– Mivan’zmeg, tanyasi, nyamvadt sutyerákok, másnaposak vagytok, hogy ilyen lassan toltok? – így drukkolt a helyi csapatnak egy bokor mögött ólálkodó - Kémeri Attila riportja Rózsa Sándor fészkéből.
– Mivan’zmeg, tanyasi, nyamvadt sutyerákok, másnaposak vagytok, hogy ilyen lassan toltok? – így drukkolt a helyi csapatnak egy bokor mögött ólálkodó, akkor érkező, fényképezőgépes, biciklis vendég a szekértolás egyik versenyző csapatának. Tudta mit beszél, három éve, a verseny előtti napon maga is végigtolta azt a szekeret (gumis kocsit) félfutásban a majd 1 kilométeres körön. Senki se higgye, hogy az alföldi tanyavilág dűlő útjai kátyútlanok és simák, mint a ma született államkötvény felszíne. Á, dehogy.
Szatymazon vagyunk, pontosabban a falu után még 6 kilométert haladtunk az egyre keskenyedő aszfaltcsíkon, aztán homok. Amin akkor lehet bicajozni, amikor jól megázott, száraz időben gyilkos, káromkodós gyalogtúrává válik. Mire az ember eltolja felpakolt keróját Barátpusztáig, egy heti fitnesz feladat járja át a testet. A belvizes helyzetnek köszönhető, hogy most végig gurultunk a tízpróba helyszínéig, hogy lesben állhassunk a fent említett bokornál, s jól beszóljunk az izzadóknak. Ám a szekértolás-húzás csak egy a néhol vicces, ám többnyire valóban komoly erőpróbák közül. Ilyenek: a csapatok két férfitagja a helyi művelődési ház székébe kapaszkodó hölgyet cipel futva, hogy aztán falusi homokfutó kerékpárral hajtson a vissza a célig. A hölgy, vagy a komák, már nem is tudom… Aztán patkódobálás célba-kosárba, vízhordó-futam a szomszéd tanya gémeskútjából, ahol a kútnál szigorú versenybírák ellenőrzik, hogy a váltófutás-hordás esedékes tagja lehajtja-e az odakészített, kútvízben hűtött pohár bort.
Mert mint azt a tanyai legendáriumokból már tudjuk, aki legény akar lenni, annak a homoki bort is kell bírni. Aztán van karikás ostorral való csattogtatás, talicskában asszonytolás.
Ám nagyot téved, aki azt hiszi, hogy a Rózsa Sándor által is meglakott és kitaposott vidék fiai csak a nyers erővel meg a borivással virítanak. A délután egyik izgalmas versenyszáma a verbális készségeket méri fel. A „kan, vagy szuka?” jellegű, lecsupaszított szaporításügyi kérdések megoldásai mögött olyan archaikusnak tűnő kifejezések rejteznek, mint például az emse, tinó, gádzsér, üsző, süldő… Ez utóbbit itt Szeged alatt sűdőnek mondják persze, de ha itt felsorolnám nektek a két- és négylábúak kortól és nemtől és heréltségtől függő elnevezéseit, hát sokáig olvashatnátok. A riport 2. része
