Bármennyire is ekézzük az Érik a nyarat, végtelenül szerencsések vagyunk, hogy ilyen könyvről beszélgethetünk. Mészöly Ági írása.
(Érik a nyár - az antológiáról Szekeres Nikolett kérdezte Both Gabit, Varga Bettit és Wittmann Ildikót a Kalicka Bistroban)
Both Gabi, Varga Betti és Wittmann Ildikó, mint a FISZ Kritikustusa-rendezvénysorozatának aktuális főszereplői az asztal egyik oldalán. És Szekeres Nikolett, mint moderátor ezúttal. A másikon a közönség, könnyen megszámlálható, leginkább érdekelt és/vagy szakmabeli, mint efféle eseményeken megszokott.
Az asztalon, terítéken mintegy, a Cerkabella Kiadó újdonsága, az Érik a nyár.
Ha én kötet lennék, remegő lapokkal állnék e személyek elébe egyesével is, nemhogy együtt. Még ha a rendezvény címe – Kritikustusa – azt engedi is sejteni, hogy vita lesz itt, érvek pro és kontra, valaki aláz, valaki magasztal, szigorúan, megkérdőjelezhetetlen esztétikai normák mentén. Már ha lehet ilyet, egyáltalán. Lenne bennem némi félsz, nem is kevés.
Szekeres Niki a kötet címe és koncepciója felől indítja a beszélgetést. Egy ilyen, pontosan körülhatárolható tematika erősen behatárolja az alkotók lehetőségeit, ugyanakkor megmutatja, milyen markánsan elkülönülnek az egyes szerzők szövegei szemléletükben és stílusukban egyaránt. Both Gabi egy harántvágással azonnal a tematizálás negatívumaira hívja fel a figyelmet – ez egy kritikustól egyáltalán nem vehető zokon -: a szigorú behatároltság bizonyos szerzőknél nyögvenyelőssé, erőltetetté tette a szövegeket, néhány meséről messziről látszik, hogy felkérésre készült, s ez nem tesz jót a kötet színvonalának. Tovább...
