Hartay Csaba író, költő, lapunk szerzője az első és egyetlen a kortárs magyar irodalmi életben, aki vitathatatlan szerzői kvalitásai mellett Aranykalászos gazda lett. (A szerzőt Podmaniczky Szilárd kérdezi)
Mit is jelent ez pontosan? Milyen procedúrát és következményt?
Zaklattak hónapokon át állatokkal, növényekkel, paraszti öntudattal és tűzvédelmi szabályzatokkal, de jól viseltem. Ha az ember tehenészeti telepen költő, azt megjegyzik az irodalmi életben. Parasztként írni csak igazán nagy dolog, bölcsészként túl kézenfekvő. Egyébként az aranykalászos gazdaképzés az 1900-as évek eleje óta létezik Magyarországon, felér egy szakmunkás bizonyítvánnyal. Sőt. Már az én nagyapámnak is volt ilyen végzettsége, akit nagyon tisztelek. De ha ezt meghallaná ma, hogy tisztelem, röhögne egyet, és azt mondaná, hogy igyak meg inkább egy nagy pohár fügebort, amit ő készített. Próbálom bizonyítani, mennyire komoly lettem, de nem megy. Ez nem parasztvakítás. Én vagyok a paraszt, aki vakon dolgozott eddig, de most már látom a kisorolt kukoricát, mert itt a papír a kezemben.
Hogyan fogja befolyásolni az új címed az írói munkáidat?
Agrosznob leszek. Olyan költőkkel nem állok szóba, akik nem tudják, hogyan keletkezik a hígtrágya. És innentől ki tudom majd számolni egy szövegnek nem csak a sortávolságát, hanem a folyóméteren történő tőtávolságát is. Tudni fogom, mennyi műtrágya kell egy kéziratra, hogy a könyvheti kelésre megfelelő lombozatú legyen. Traktorban ülve is lehet verset írni, csak nem kéne közben beindítani. Kultivátorozásnál előny, ha tudja az ember, mit jelent ennek a mondatnak az első szava. Versnél ez nem mindig így van.
Én egyszer fölvettem az életrajzomba, hogy ezüst- és bronzfokozatot nyertem a Balatonátúszást előkészítő téli edzésen. Aztán kitöröltem, mert azt gondoltam, nem lesz hozzá humorérzéke a kurátori közegnek. Te fölveszed az Aranykalászos gazda végzettségedet a szakmai életrajzodba? Bővebben
