A levél egy szerelmes lány levele volt, sem több, sem kevesebb, de nekem szólt. Azután írta, hogy elhelyezték Ruszéba, segédforgalmistának. Nem voltunk épp a legjobb lelki állapotban. Méhes Károly írása.
Ezt el kell mesélnem nektek – mondta Todor, a vasúti hálókocsi-kísérő kalauz. Ritkán, ha a szabadnapja a hétvégére esett, szombat délelőtt felkereste a Két jóbarát nevű italmérést, ahol elpoharazgatott régi cimboráival. – Tudjátok, mindig úton vagyok, de sosem utazom. Úgy megyek-jövök, hogy közben itthon maradok. Az az életem, ami az utasokkal történik.
Todor barátai összenéztek. Távollétében néhányszor megbeszélték már, hogy a hallgatag, tömött, fekete bajszú köpcös kalauz mintha megkeseredett volna az utóbbi időben.
Ezúttal az is furcsa volt, hogy magától fogott bele a beszédbe. Nem volt rá jellemző. Összeráncolta a homlokát, mint aki nagyon igyekszik, hogy el tudja mondani, ami a fejében kavarog.
Todor gyorsan ivott még egy korty dimjat borocskát, aztán belevágott. Bővebben...
