Nincs feleslegesebb látvány egy nyári síugrósáncnál, és ez még akkor is igaz, ha a „Lillehammer 1992” felirat meg az öt karika sporttörténelmi távlatot jelez. (Mészöly Ági norvégiai riportsorozata)
Május harmadika, péntek, Hamar. Kinézek a munkahelyem ablakából, és már megint kicsúszik a számon egy illedelmesnek nem mondható kifejezés.
Havazik. Szép, nagy, sűrű pelyhekben hull a hó.
A káromkodásra mindenki felkapja a fejét. Oké, a gyerekek nem (ugye konduktorként tanítok mozgássérült gyerekeket mindenféle szépre-jóra, jelenleg a hasról hátra fordulást gyakoroljuk tizenéveseinkkel), nekik komoly problémát jelent a fejemelés. Magyar kolléganőm egyetértően hozzáteszi a magáét, a norvég asszisztensek pedig pontosan értik, amit mondtam: nem először dolgoznak magyarokkal. Tovább...